Irodalom = terápia
Regényi Lilla írása
Hobbiolvasóként, az irodalom kedvelőjeként a hétköznapok során is nagyon sokszor választom a könyveket a mókuskerékből történő kiszakadásra, egy másik helyre - legyen az valós vagy kitalált - történő utazásra és önfejlesztésre egyaránt. Az olvasás a mindennapok reménysugara. Lehetőség arra, hogy egy más szemüvegen keresztül, akarva-akaratlanul a saját életemet is átgondoljam. Lehetőség arra, hogy instant feltöltődést kapjak a papírlapon szereplő, rendezett szöveghalmaz által. Az irodalomterápia is valami ilyesmi.
A Karrier Iroda szeptember 29-re szervezett Irodalomterápiás Önismereti tréningje már az első olvasatra fellelkesített, hiszen ami irodalmi és Karrier Irodás, az rossz nem lehet! A tréninget megelőző estén egy minikutatással (szeretek előre készülni, bocsi) rábukkantam a Lélekzacc instagram oldalára, ami igényes letisztultsággal hirdeti Fanni és Timi közös misszióját, az irodalmon keresztül történő fejlődést.
A tréning során egy bemutatkozó és hangolódást segítő kezdőkört követően három kortárs verset olvastunk el közösen, majd a számunkra jó kapcsolat receptjét alkottuk meg egyénileg. Érdekes volt megtapasztalni azt, hogy ugyanaz a vers hány különböző értelmezésben elevenedik meg ugyanabban a térben és időben. Sokszor teljesen eltérő lecsengések, ellentétes megélések és következtetések születtek, amik mind egy irányba vezettek: önmagunkhoz. Eltérő utak, eltérő élethelyzetek és személyiségek tudtak összekapcsolódni a sorok által. Nem a közös konklúziót keresve és a potenciális írói elképzelés mögé nézve, hanem csak a saját érzéseinkre és gondolatainkra koncentrálva. Egy olyan közegben, ahol szabad volt másként gondolni, máshogy érezni és mindezt megosztani egymással. Külön örültem a családias létszámnak, a szűk tizenpár főnek, így mindenkire jutott kellő idő. Kedves Csoport! Ha ezt olvassátok, köszi Nektek az élményt! Timi és Fanni személyében pedig olyan vezetőket kaptunk ehhez az új önismereti úthoz, akik kifinomult érzékkel rezegtek a mi megéléseinkre. Szeretettel ajánlom a tréninget azoknak, akik szeretnék ezt a művészetterápiás módszert kipróbálni, azoknak, akik az önismeretüket bővítenék, és persze azoknak is, akik egyszerűen csak szeretnek olvasni. Végül pedig álljon itt Szabó T. Anna verse (mert hát mégis ez a lényeg), amivel a tréningen találkoztam:
Szabó T. Anna: A változás
Elmész egy helyről, ahol boldog vagy éppen,
keresel mást, ahol majd boldog lehetsz.
De csak veszíthetsz mindenféleképpen:
a múltadról a változás lemetsz.
Hiába viszel el mindent magaddal:
könyvet, törölközőt, edényeket -
itt marad majd a konyha és az udvar,
a házban hagyod majd a lényeget.
A homokozót, a garázst, a macskát,
a fal sárgáját napnyugta előtt,
a kopott, poros udvarban a hat fát,
az ólmos, mégis édes levegőt.
Vidd el levágott muskátli-palántád,
keress neki egy napos ablakot.
Ha itt hagyod a virágzó akácfát,
keress helyette másik fát, hatot.
Ha nem változtatsz, más fog majd helyetted
dönteni minden változás felől.
Új alapjaid, rajta hát, te vesd meg,
mielőtt régi házad összedől.
