"...AZ ALKOTÁSUNK MEGÁLL, EGYBEN MARAD, ÉS RÁJÖVÜNK: EGYÜTT FEL TUDJUK ÉPÍTENI, MEG TUDJUK CSINÁLNI."
GONDOLATOK A BELÉPTETŐ GÓLYATRÉNINGEK KÖRÜL – SZERVEZŐI ÉS CSOPORTVEZETŐI BESZÁMOLÓ
Király Karolina írása
2021. szeptember 7., kedd. Izgatottan lépek be az egyetem főépületének kapuján, sebesen szaladok fel a 109-es irodához vezető lépcsőkön, és dobogó szívvel várom három gyors kopogtatás után, hogy kinyíljon az ajtó. Az ajtó mögül fog előkerülni az a csomag, amiben eszközök rejlenek: a BeléPTEtő Gólyatréning mai alkalmához szükséges eszközök, pontosan kiszámolt spagettiszálak, méretre vágott madzagok és ragasztószalag, tollak és sok-sok üres, kitöltésre váró papírlap, valamint egy-egy óriási Szemesztertervező, ami a gólyák tollának sercegésére vár – mindez persze pontosan kiszámolva a gólyáink létszáma szerint.
Ez a csomag magában rejti a nap sikerének ígéretét, a lehetőségeket, amiket együtt fogunk kibontani a gólyákkal, nem csoda hát, ha izgatottan várom, hogy a kezembe kerüljön. Pedig a csomag tartalma nem titok előttem: részt vettem az összeállításában, a lapok nyomtatásában, vágásában, a madzagok, ragasztószalagok és spagettiszálak számolgatásában, az eszközök csomagokba rendezésében, és közben arra gondoltam, mennyi lehetőséget rejtenek magukban ezek az egyszerű tárgyak. Az együttműködés lehetőségét, önmagunk felfedezésének lehetőségét – az esélyt, hogy ha ügyesen használjuk őket, a segítségükkel megláthassuk magunkat a másikban, és a másikat önmagunkban.
Az ajtó kinyílik, a csomag már a kezemben, szorosan tartom (de azért vigyázva, nehogy összeroppantsam a spagettiket vagy meggyűrjem a lapok sarkát), miközben suhanok, át a Botanikus Kerten, be a másik épület ajtaján, fel az újabb lépcsősoron, még egy emeletet, és még egyet, tudom, hogy hamarosan odaérek és beléphetek a terembe, ahol a tréninget tartjuk – oda, ahol a következő időszakot meghatározó események fognak történni. Beérek, megtalálom a trénertársam, és némi nehézségek árán a kulcsot is sikerül megszereznünk. Immár minden a rendelkezésünkre áll, hogy olyat alkossunk az elsőéves hallgatókkal együtt, ami valaki más és saját magunk számára is jelentőséggel bír.
Megérkeznek a gólyák. Először bátortalanok, csendben írják fel a nevüket a hófehér cetlikre, és ragasztják magukra nevüket. Összenézünk trénertársammal: szavak nélkül is tudjuk, itt bizony dolgoznunk kell. És mindketten repeső szívvel várjuk, hogy elkezdhessük.
A BeléPTEtő Gólyatréningeket 2018 óta szervezik meg a PTE Karrier Iroda munkatársai minden ősszel az elsőéves hallgatók számára, akik éppen akkor kezdik meg egyetemi képzésüket a Pécsi Tudományegyetemen, bármely karon és szakon. A Gólyatréningek célja a hallgatók bevezetése az egyetemi életbe egy oldott légkörben, csapatjátékok és játékos készségfejlesztés révén.
Az a 180 perces workshop kiváló alkalom a gólyák számára, hogy megéljék a középiskola és az egyetem közötti váltást abban a csoportban, akikkel a későbbiekben együtt fognak tanulni, szórakozni, aggódni, élni. Itt lehetőségük van az új ismeretségek megalapozására azoknak, akik esetleg nem jutottak el a gólyatáborba, vagy a már meglévő új kapcsolatokat tovább erősíteni és újakkal bővíteni azoknak, akik részt vettek már korábbi programokon (pl. a már említett gólyatáborban). A program 2018 óta minden évben sikerrel lezajlik, az idei, 2021-es Gólyatréningeken rekordszámú, összesen 966 gólya vett részt az alkalmakon.
966, az új életszakaszába lépő hallgatót értünk el és szólítottunk meg. 966 „friss egyetemista” ült be a tréningjeinkre, ahol nem tudta, mi fog vele történni. És 966 egyetemista távozott a tréningekről új ismeretségekkel, a kialakuló barátságok ígéretével és az új Szemesztertervezőjével a zsebében, amiben már legalább három-négy-öt program és esemény szerepel, amit ő maga írt oda, amit várhat és amire készülhet.
A tréning során tulajdonképpen egy dolog történik: játszunk. Játszunk csoportban, játszunk a helyzetekkel, a térrel, játszunk a hangunkkal és játszunk a szavainkkal. Játék közben pedig tanulunk – magunkról és magunkat, a másikat, ismerkedünk egymással, kapcsolódunk, gyakoroljuk, hogyan kell egyetemistának lenni.
Mit jelent, hogy információáramlás? Honnan tájékozódjunk bizonyos kérdésekről? Kihez forduljunk, kihez fordulhatunk, ha segítségre van szükségünk? Milyen programok várnak ránk? Miért fontos az időbeosztás? Mi fán terem az önismeret, és miben segít az nekem, ha ismerkedem magammal? Fontos-e a közösség, hogy kikkel tanulok együtt, és ha igen, hogyan tudjuk erősíteni a közösségünket?
Ezek mind fontos, ugyanakkor nehéz és ijesztő kérdések az élet későbbi fázisai során is, nemhogy egy merőben új környezetben, ismeretlen épületek, termek, emberek és elvárások közepette. Nem csoda, ha megijedünk a súlytól, ami hirtelen ránk szakad. Ezért van szükség a Gólyatréningre: itt, ha teljesen levenni nem is tudjuk ezt a súlyt a vállunkról, a csomag kibontása, az eszközök ügyes használata odáig juttat minket, hogy rájöjjünk, nem egyedül cipeljük a nehéz kérdések zsákját. Csoportban visszük, és az összes csoporttag, új közösségünk minden egyes tagja hasonló zsákot cipel – egyszerűbb tehát, ha ezeket a súlyokat kiborítjuk a padlóra, rácsodálkozunk, hogy hasonlóak, majd fogunk egy nagy közös zsákot, amibe belepakoljuk őket. A csoport egyik tagja megtartja a madzagot, míg a másik állítgatja a spagettiszálakat, a harmadik pedig a ragasztószalagot helyezi el, közben a negyedik biztosítja, nehogy eldőljön az alkotás.
Ha ügyesek vagyunk, és jól használjuk a csomagjainkban rejlő eszközöket (vagyis saját erőforrásainkat), akkor az alkotásunk megáll, egyben marad, és rájövünk: együtt fel tudjuk építeni, meg tudjuk csinálni. A kis csendes gólya-csapatunk, akik csendben ragasztgatták magukra a nevüket hirdető cetlit, beszélgetve, zsibongva távozik a teremből – menet közben még halljuk, ahogy megbeszélik, mit csináljanak, hová menjenek együtt.
Nekem erről szólt a BeléPTEtő Gólyatréning: az idén kétszeresen nehéz, aggodalmakkal és szorongásokkal teli időszakban felcsillanó reménysugár 966 gólya és 76 csoportvezető számára.
